Baktalórántházi Erdészet

A NYÍRERDŐ Zrt. Baktalórántházi Erdészete zömében a Nyírség, kisebb részben a Szatmár-Beregi síkság és a Rétköz erdészeti tájakon 38 községhatárban, összesen 6717 hektár állami erdőterületen gazdálkodik. Az erdészet kezelésében lévő erdők közel 15%-a része a Baktalórántházi-erdő országos jelentőségű védett területnek és a NATURA 2000 természetvédelmi hálózatnak.

A Nyírség az Észak-keleti-Kárpátokból érkező folyók egykori homokos hordalékkúp síksága. Felszíne mozaikosan kettős. A jellegzetes parabola buckák szárazak, a buckaközök és az egykori ősfolyók észak-dél irányú völgyeinek nyírvíz-laposai iszaposak, helyenként vízhatás alatt állnak, bennük kisebb, főleg mesterséges vízfolyások jellemzőek. Egykor itt homoki tölgyesek által borított zárt erdők virultak, ma szántókkal és gyümölcsösökkel tarkított a táj. A természetszerű erdők mozaikosan előforduló állomány maradványai mellett jelentős kiterjedésű kultúrerdők is vannak a térségben. A tájegység a mérsékelten hűvös és mérsékelten meleg éghajlati öv határán fekszik. Az erdészet teljes területe a kocsánytalan-tölgyes, illetve cseres klímába tartozik.

A csapadék sokévi átlaga 590-610 mm között van. A talajvíz szintje egykor a Nyírség nagyobb részén a felszínhez közel húzódott. A termőhelyi viszonyok az ember természetátalakító tevékenysége nyomán azonban kedvezőtlenné váltak az őshonos fafajok számára. Az 1800-as években kezdődött vízrendezések a tájegység természetes vízjárását jelentősen átalakították, megindult a talajok és termőhelyek kiszáradása, a talajvízszint jelentős csökkenése, amely kedvezőtlenül érintette az itt álló erdőállományokat.

A táj leggyakoribb talajtípusa a humuszos homok, amelyen napjainkban zömmel akácos erdőségek állnak.

A táj leggyakoribb talajtípusa a humuszos homok, amelyen napjainkban zömmel akácos erdőségek állnak. A mozaikosan előforduló rozsdabarna erdőtalaj, az erdő számára kedvezőbb viszonyokat teremt. Rajta gyertyános tölgyes, gyöngyvirágos kocsányos tölgyes és egyéb kemény lombos állományok találhatók. A kovárványos barna erdőtalaj, a régi erdőségek helyét mutatja és viszonylag nagy kiterjedésben a második leggyakrabban előforduló talajféleség a Nyírségben. E talajok vízgazdálkodására jellemző, hogy a bennük található kovárvány csíkok a leszivárgó vizet visszatorlasztják. A csapadékból származó többletvíz így hosszú ideig képes a gyökérzóna számára kedvező mélységben kifejteni éltető hatását. Az igen kis területi kiterjedésben, és foltokban elhelyezkedő réti talajok, a buckaközi lefolyástalan laposokban alakultak ki. Képződésükben és termőképességük kialakulásában egyaránt a víz játszotta a főszerepet. A réti talajokon sok esetben szép, maradvány tölgyesek díszlenek ma is.
Az erdészet működési területén két nagy, összefüggő erdőtömb található. Az északit egykor a Forgách grófok birtokolták. A Baktalórántháza és Ófehértó között elterülő tömberdőt, az írásos dokumentumok szerinti önálló birtoktestet a történelem viharai során többek között a Báthoryak, a Károlyiak és a Dégenfeldek is magukénak tudhatták.

Napjainkban az erdészet által kezelt erdeink közel kétharmadán az állományt alkotó főfafaj az akác. A tölgyes és kemény lombos erdők a faállományok egyötödét adják. Az erdőterület fennmaradó részén hazai és nemes nyárak, valamint egyéb lombos fajok és fenyők alkotnak állományokat.

Az akác nagy területrészaránya meghatározza az erdészet gazdálkodását. A közel 150 hektár törzskönyvezett magtermelő állomány alól gyűjtött akácmag fedezi a saját csemeteigény mellett az ország csemetekerti szükségletének mintegy felét. Az erdészethez tartozó két csemetekert, nem csak a Nyírerdő Zrt-nak, hanem a tágabb térségünk csemeteigényének kielégítésében is fontos szerepet játszik. Az itt előállított akác, nemes nyár, tölgy és egyéb lomb csemeték nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacokon is keresettek. Kiemelten igaz ez az akác és a nemesített, vegetatív akác szaporítóanyagra nézve is.

Az erdészetnél évente mintegy 700 hektáron végeznek fahasználati munkákat,

amelyből 130 hektáron véghasználatra, míg 580 hektáron nevelővágásokra és egyéb termelésre kerül sor. A véghasználatokat követő erdőfelújításoknál ahol az lehetséges, ott minden esetben előtérbe kerül az őshonos fafajokkal történő erdőfelújítás. Az erdészet keresi annak lehetőségét, hogy tölgyeseik jelenlegi vágásos üzemmódban történő kezelését hogyan tudja átvezetni a folyamatos erdőborítást eredményező, készletgondozó erdőkezelés irányába.

A fahasználatok során az erdőből kikerülő faanyag egy részét tő mellől közvetlenül értékesítik. A faanyag további jelentős hányadát az Ófehértón működő Erdei Rakodóra szállítják. Onnan a megmunkálást követően az elkészült fatermékek nagy többsége fűrészáru, cölöpfa, szőlészeti választék, parkok, közterek építésére szolgáló elemek, kerti bútor és csomagolt tűzifa formájába kerül értékesítésre. A Nyírség szívében megtermelt fatermékek igen keresett árunak számítnak úgy a hazai, mint a különböző Nyugat-Európai piacokon.

Aki kirándulás, aktív pihenés céljából látogat ide, az sem csalódik.

A Baktai erdőtömböt alagútként fúrja át a 41-es főút. Az út két oldalán helyezkednek el a pihenést szolgáló parkerdők, amelyek hangulata az alföldi fekvés ellenére, kifejezetten hegyvidéki. A látogatók kikapcsolódását az erdő mélyén lévő séta- és tanösvény, torna-, röplabda- és futballpálya, valamint télen a szánkópálya szolgálják. Előzetes bejelentkezés alapján lehetőség nyílik arra is, hogy szakavatott személyzet idegenvezetése és kalauzolása mellett ismerkedjenek meg a látogatók a Baktai-erdő természeti értékeivel, és az itt folyó szakszerű erdőkezelési feladatokkal.

Baktalórántháza községhatárában található a közel 340 hektár nagyságú Baktalórántházai-erdő Természetvédelmi Terület. A védett erdő, maradványa az egykoron a Nyírség homokterületeit borító hatalmas kiterjedésű gyertyános –, és gyöngyvirágos tölgyes társulásoknak. Ezen erdők kezelését már a 19. század elejétől erdész szakemberek végezték. Az első írásos üzemterv majdnem száz évre nyúlik vissza. A természetvédelmi terület déli részén idős, többszintes gyertyános-tölgyes állomány került erdőrezervátum besorolásba. A védett erdő aljnövényzetére jellemzőek a hegyvidéki elemek, úgy mint a szagos müge, az árnyékvirág, vagy a hagymás fogasír, hogy csak néhányat említsünk. Érdekességként kora tavasszal a vajvirág és néhány nőszöfű faj egyedei is megfigyelhetők a hazánkban honos orchidea fajok közül az idős tölgyek aljnövényzetében. Az erdőállományok a gazdag növényvilág mellett igen sok különleges állatnak is otthont nyújtanak. Változatos az erdőállományok rovarfaunája, jelölő fajként az orrszarvú bogár, a kis és nagy szarvasbogár valamint több cincérfaj is képviselteti magát. Az itt élő emlősök között megtalálható a vaddisznó és az őz, a kisragadozók közül a nyest, a nyuszt, a borz, valamint a rejtett életet élő aprócska mogyorós pele is. A különféle ragadozó madarak mellett fészkelő faj a fekete gólya, a fekete harkály, az egyéb fakopácsok, valamint a késő őszi és téli erdő csöndjét felverő hangos csuszka és a hallgatag fakusz is. Az előforduló fajok felsorolása nem lehet teljes, hiszen a változatos állományviszonyok, a fajok sokszínűsége ezt nem teszi lehetővé. Kedvet teremthet viszont egy látogatásra és nyugodt erdei sétára.

A Baktalórántházi Erdészet kezelésében álló erdőkben egyszerre van jelen az ültetvényszerű erdőgazdálkodás és az értékes tölgy állományok fenntartó kezelése. A kettő összhangjának megteremtése igen nagy kihívást jelent számukra. A táj erdeiben és erdeiért dolgozó erdész elődök hagyományát követve azon munkálkodnak, hogy tevékenységükkel méltán kivívják majd utódaik és a felnövekvő generációk elismerését a rájuk bízott természeti kincsek megőrzéséért és megmentéséért.